Incipit{omittitur}
|
Kezdet{elmarad}
|
Invitatorium{omittitur}
|
Imádságra hívás{elmarad}
|
Hymnus{omittitur}
|
Himnusz{elmarad}
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio de Tempore}
Nocturn I.
Ant. In pace * in idípsum, dórmiam et requiéscam.
Psalmus 4 [1]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus iustítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium iustítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
Gloria omittitur
Ant. In pace in idípsum, dórmiam et requiéscam.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok az időszaki részből}
Nocturn I.
Ant. I will both lay me down in peace, * and sleep.
Zsoltár 4 [1]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
Dicsőség elmarad
Ant. I will both lay me down in peace, and sleep.
|
Ant. Habitábit * in tabernáculo tuo, requiéscet in monte sancto tuo.
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur iustítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu eius malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui iurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
Gloria omittitur
Ant. Habitábit in tabernáculo tuo, requiéscet in monte sancto tuo.
|
Ant. He shall abide in thy tabernacle: * he shall dwell in thy holy hill.
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
Dicsőség elmarad
Ant. He shall abide in thy tabernacle: he shall dwell in thy holy hill.
|
Ant. Caro mea * requiéscet in spe.
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:3 Sanctis, qui sunt in terra eius, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:4 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
Gloria omittitur
Ant. Caro mea requiéscet in spe.
|
Ant. My flesh * shall rest in hope.
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram, mert benned bíztam. * Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az ő földjén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az ő ínségük; * azután siettek.
15:4 Nem hívom egybe gyülekezetüket véráldozatokra, * sem nevüket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, * és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet utait, betöltesz engem örömmel, a te orcáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
Dicsőség elmarad
Ant. My flesh shall rest in hope.
|
℣. In pace in idípsum.
℟. Dórmiam et requiéscam.
|
℣. I will both lay me down in peace.
℟. And sleep.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Lectio 1
De Lamentatióne Ieremíæ Prophétæ
Lam 3:22-30
22 Heth. Misericórdiæ Dómini quia non sumus consúmpti: quia non defecérunt miseratiónes eius.
23 Heth. Novi dilúculo, multa est fides tua.
24 Heth. Pars mea Dóminus, dixit ánima mea: proptérea exspectábo eum.
25 Teth. Bonus est Dóminus sperántibus in eum, ánimæ quærénti illum.
26 Teth. Bonum est præstolári cum siléntio salutáre Dei.
27 Teth. Bonum est viro cum portáverit iugum ab adulescéntia sua.
28 Iod. Sedébit solitárius, et tacébit: quia levávit super se.
29 Iod. Ponet in púlvere os suum, si forte sit spes.
30 Iod. Dabit percutiénti se maxíllam, saturábitur oppróbriis.
Ierúsalem, Ierúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.
℟. Sicut ovis ad occisiónem ductus est, et dum male tractarétur, non apéruit os suum: tráditus est ad mortem,
* Ut vivificáret pópulum suum.
℣. Trádidit in mortem ánimam suam, et inter scelerátos reputátus est.
℟. Ut vivificáret pópulum suum.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Jeremiás próféta siralmainak könyvéből
Lam 3:22-30
22 Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
23 Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.
24 "Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne."
25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.
27 Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
28 Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
29 Szája érjen le a földig. Talán még van remény.
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.
℟. He hath been brought as a lamb to the slaughter, and while he was evil entreated he opened not his mouth: he was delivered up to death
* That he might quicken his people.
℣. He hath poured out his soul unto death, and he was numbered with the transgressors.
℟. That he might quicken his people.
|
Lectio 2
Lam 4:1-6
1 Aleph. Quómodo obscurátum est aurum, mutátus est color óptimus, dispérsi sunt lápides sanctuárii in cápite ómnium plateárum?
2 Beth. Fílii Sion íncliti, et amícti auro primo: quómodo reputáti sunt in vasa téstea, opus mánuum fíguli?
3 Ghimel. Sed et lámiæ nudavérunt mammam, lactavérunt cátulos suos: fília pópuli mei crudélis, quasi strúthio in desérto.
4 Daleth. Adhǽsit lingua lacténtis ad palátum eius in siti: párvuli petiérunt panem, et non erat qui frángeret eis.
5 He. Qui vescebántur voluptuóse, interiérunt in viis: qui nutriebántur in cróceis, amplexáti sunt stércora.
6 Vau. Et maior effécta est iníquitas fíliæ pópuli mei peccáto Sodomórum, quæ subvérsa est in moménto, et non cepérunt in ea manus.
Ierúsalem, Ierúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.
℟. Ierúsalem, surge, et éxue te véstibus iucunditátis: indúere cínere et cilício,
* Quia in te occísus est Salvátor Israël.
℣. Deduc quasi torréntem lácrimas per diem et noctem, et non táceat pupílla óculi tui.
℟. Quia in te occísus est Salvátor Israël.
|
2. olvasmány
Lam 4:1-8
1 Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
2 Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
4 A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
5 Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
6 Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.
℟. Arise, O Jerusalem, and put off thy garments of rejoicing: cover thee with sackcloth and ashes
* For the Saviour of Israel hath been slain in the midst of thee.
℣. Let thy tears run down like a river day and night, and let not the apple of thine eye cease.
℟. For the Saviour of Israel hath been slain in the midst of thee.
|
Lectio 3
Incipit Orátio Ieremíæ Prophétæ
Lam 5:1-11
1 Recordáre, Dómine, quid accíderit nobis: intuére, et réspice oppróbrium nostrum.
2 Heréditas nostra versa est ad aliénos: domus nostræ ad extráneos.
3 Pupílli facti sumus absque patre, matres nostræ quasi víduæ.
4 Aquam nostram pecúnia bíbimus: ligna nostra prétio comparávimus.
5 Cervícibus nostris minabámur, lassis non dabátur réquies.
6 Ægýpto dédimus manum, et Assýriis, ut saturarémur pane.
7 Patres nostri peccavérunt, et non sunt: et nos iniquitátes eórum portávimus.
8 Servi domináti sunt nostri: non fuit qui redímeret de manu eórum.
9 In animábus nostris afferebámus panem nobis, a fácie gládii in desérto.
10 Pellis nostra quasi clíbanus exústa est a fácie tempestátum famis.
11 Mulíeres in Sion humiliavérunt, et vírgines in civitátibus Iuda.
Ierúsalem, Ierúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.
℟. Plange quasi virgo, plebs mea: ululáte, pastóres, in cínere et cilício:
* Quia venit dies Dómini magna, et amára valde.
℣. Accíngite vos, sacerdótes, et plángite, minístri altáris, aspérgite vos cínere.
℟. Quia venit dies Dómini magna, et amára valde.
Gloria omittitur
℟. Plange quasi virgo, plebs mea: ululáte, pastóres, in cínere et cilício: * Quia venit dies Dómini magna, et amára valde.
|
3. olvasmány
Lam 5:1-11
1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
3 Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
10 Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.
℟. O my people! lament, like a virgin girded with sack-cloth for the husband of her youth, howl, ye shepherds, in sack-cloth and ashes
* For the day of the Lord is at hand, and it is great and very terrible.
℣. Gird yourselves, ye Priests, and howl, ye ministers of the altar: cast up ashes upon you.
℟. For the day of the Lord is at hand, and it is great and very terrible.
Dicsőség elmarad
℟. O my people! lament, like a virgin, girded with sack-cloth for the husband of her youth, howl, ye shepherds, in sack-cloth and ashes * For the day of the Lord is at hand, and it is great and very terrible.
|
Nocturn II.
Ant. Elevámini, * portæ æternáles, et introíbit Rex glóriæ.
Psalmus 23 [4]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo eius: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto eius?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec iurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Iacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
Gloria omittitur
Ant. Elevámini, portæ æternáles, et introíbit Rex glóriæ.
|
Nocturn II.
Ant. Be ye lift up, * ye everlasting doors, and the King of glory shall come in.
Zsoltár 23 [4]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
Dicsőség elmarad
Ant. Be ye lift up, ye everlasting doors, and the King of glory shall come in.
|
Ant. Credo vidére * bona Dómini in terra vivéntium.
Psalmus 26 [5]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum eius.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo eius hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adiútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
Gloria omittitur
Ant. Credo vidére bona Dómini in terra vivéntium.
|
Ant. I believe that I shall yet see * the goodness of the Lord in the land of the living.
Zsoltár 26 [5]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
Dicsőség elmarad
Ant. I believe that I shall yet see the goodness of the Lord in the land of the living.
|
Ant. Dómine, * abstraxísti ab ínferis ánimam meam.
Psalmus 29 [6]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti eius: * et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
29:6 Quóniam ira in indignatióne eius: * et vita in voluntáte eius.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adiútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
Gloria omittitur
Ant. Dómine, abstraxísti ab ínferis ánimam meam.
|
Ant. O Lord, Thou hast brought up * my soul from the grave.
Zsoltár 29 [6]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
Dicsőség elmarad
Ant. O Lord, Thou hast brought up my soul from the grave.
|
℣. Tu autem, Dómine, miserére mei.
℟. Et resúscita me, et retríbuam eis.
|
℣. But Thou, O Lord, be merciful unto me.
℟. And raise me up; and I will requite them.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Lectio 4
Ex Tractátu sancti Augustíni Epíscopi super Psalmos
In Psalmum 63 versum 7
Accédet homo ad cor altum, et exaltábitur Deus. Illi dixérunt: Quis nos vidébit? Defecérunt scrutántes scrutatiónes, consília mala. Accéssit homo ad ipsa consília, passus est se tenéri ut homo. Non enim tenerétur nisi homo, aut viderétur nisi homo, aut cæderétur nisi homo, aut crucifigerétur, aut morerétur nisi homo. Accéssit ergo homo ad illas omnes passiónes, quæ in illo nihil valérent, nisi esset homo. Sed si ille non esset homo, non liberarétur homo. Accéssit homo ad cor altum, id est, cor secrétum, obíciens aspéctibus humánis hóminem, servans intus Deum: celans formam Dei, in qua æquális est Patri, et ófferens formam servi, qua minor est Patre.
℟. Recéssit pastor noster, fons aquæ vivæ, ad cuius tránsitum sol obscurátus est:
* Nam et ille captus est, qui captívum tenébat primum hóminem: hódie portas mortis et seras páriter Salvátor noster disrúpit.
℣. Destrúxit quidem claustra inférni, et subvértit poténtias diáboli.
℟. Nam et ille captus est, qui captívum tenébat primum hóminem: hódie portas mortis et seras páriter Salvátor noster disrúpit.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
4. olvasmány
From the Treatise of St. Augustine, Bishop of Hippo, Upon the Psalms
On Psalm lxiii, 7
We shall attain to thoughts that are very deep: but God shall still be exalted. The enemies of our Lord had communed of laying snares privily; they had said, Who shall see them? They had searched out iniquities; they had accomplished a diligent search. And Man attained even unto (the realization of) their counsels, for the Lord, as Man, suffered Himself to be taken. For He had not been taken at all, unless He had been a Man, or seen, unless He had been a Man, or smitten, unless He had been a Man, or crucified, unless He had been a Man, or have died, unless He had been a Man. Man therefore, He attained unto all those sufferings, which had had nothing in Him, unless He had been a Man. But if He had not been Man, man had not been redeemed. And the Lord as Man attained to thoughts that were very deep, yea, secret; showing the Manhood to the eyes of men, and keeping the Godhead within Him; veiling the form of God, as touching Which, He is Equal to the Father, and manifesting the form of a servant, as touching which, He is inferior to the Father.
℟. Our Shepherd, even the Fountain of living waters, is gone from us; He passed away, and the sun was darkened.
* For now hath our Saviour bound him captive, which bound the first man captive; this day hath He burst the gates and bars of death.
℣. The bands of hell He hath utterly abolished, and hath done away the power of the devil.
℟. For now hath our Saviour bound him captive, which bound the first man captive; this day hath He burst the gates and bars of death.
|
Lectio 5
Quo perduxérunt illas scrutatiónes suas, quas perscrutántes defecérunt, ut étiam mórtuo Dómino et sepúlto, custódes pónerent ad sepúlcrum? Dixérunt enim Piláto: Sedúctor ille: hoc appellabátur nómine Dóminus Iesus Christus, ad solátium servórum suórum, quando dicúntur seductóres: ergo illi Piláto: Sedúctor ille, ínquiunt, dixit adhuc vivens: Post tres dies resúrgam. Iube ítaque custodíri sepúlcrum usque in diem tértium, ne forte véniant discípuli eius, et furéntur eum, et dicant plebi: Surréxit a mórtuis: et erit novíssimus error peior prióre. Ait illis Pilátus: Habétis custódiam, ite, custodíte sicut scitis. Illi autem abeúntes, muniérunt sepúlcrum, signántes lápidem cum custódibus.
℟. O vos omnes, qui transítis per viam, atténdite, et vidéte,
* Si est dolor símilis sicut dolor meus.
℣. Atténdite, univérsi pópuli, et vidéte dolórem meum.
℟. Si est dolor símilis sicut dolor meus.
|
5. olvasmány
How far did the accomplishment of their diligent search reach? Even to the setting a watch of soldiers at the sepulchre, to guard the Lord, even after He was dead and buried. For they said unto Pilate: Sir, we remember that that deceiver Matth. xxvii. 63. This was the term by which they designated the Lord Jesus Christ, and the remembrance that He was so named is a sweet consolation to us His servants, when we are called impostors. So they said unto Pilate, that deceiver said, while He was yet alive: After three days I will rise again. Command therefore that the sepulchre be made sure until the third day, lest His disciples come and steal Him away, and say unto the people: He is risen again from the dead: so the last error shall be worse than the first. Pilate said unto them: Ye have a watch; go your way; make it as sure as ye can. So they went and made the sepulchre sure, sealing the stone, and setting a watch.
℟. O all ye that pass by, behold and see;
* If there be any sorrow like unto my sorrow.
℣. O all ye nations, behold, and see my sorrow,
℟. If there be any sorrow like unto my sorrow.
|
Lectio 6
Posuérunt custódes mílites ad sepúlcrum. Concússa terra Dóminus resurréxit: mirácula facta sunt tália circa sepúlcrum, ut et ipsi mílites, qui custódes advénerant, testes fíerent, si vellent vera nuntiáre. Sed avarítia illa, quæ captivávit discípulum cómitem Christi, captivávit et mílitem custódem sepúlcri. Damus, ínquiunt, vobis pecúniam: et dícite, quia vobis dormiéntibus venérunt discípuli eius, et abstulérunt eum. Vere defecérunt scrutántes scrutatiónes. Quid est quod dixísti, o infélix astútia? Tantúmne déseris lucem consílii pietátis, et in profúnda versútiæ demérgeris, ut hoc dicas: Dícite quia vobis dormiéntibus venérunt discípuli eius, et abstulérunt eum? Dormiéntes testes ádhibes: vere tu ipse obdormísti, qui scrutándo tália defecísti.
℟. Ecce quómodo móritur iustus, et nemo pércipit corde: et viri iusti tollúntur, et nemo consíderat: a fácie iniquitátis sublátus est iustus:
* Et erit in pace memória eius.
℣. Tamquam agnus coram tondénte se obmútuit, et non apéruit os suum: de angústia et de iudício sublátus est.
℟. Et erit in pace memória eius.
Gloria omittitur
℟. Ecce quómodo móritur iustus, et nemo pércipit corde: et viri iusti tollúntur, et nemo consíderat: a fácie iniquitátis sublátus est iustus: * Et erit in pace memória eius.
|
6. olvasmány
So they went, and made the sepulchre sure, sealing the stone, and setting a watch and anon, behold, there was a great earthquake, and the Lord arose. So great wonders were wrought about the sepulchre that the very soldiers, which were put to guard it, were witnesses thereto, if only they would have told the truth. But the same love of money which had made a slave of that disciple who was a companion of Christ, made slaves also of the soldiers that were put to watch His sepulchre. Some of the watch came into the city, and showed unto the chief-priests all the things that were done: and when they were assembled with the elders, and had taken counsel, they gave large money unto the soldiers, saying: Say ye, His disciples came by night and stole Him away while we slept. In good sooth, their diligent search had been accomplished and ended before this. What didst thou say, O stupid cunning? Wast thou indeed so utterly void of the light of godly wisdom, and confounded in the bottomless pit of thine own falsehood as to tell them to say: His disciples came by night, and stole Him away while we slept? Part of the testimony of thine eye-witnesses was that they were asleep at the time: thou thyself wast asleep not to be able to see that on their own testimony, their testimony must have been worthless.
℟. Behold how the righteous dieth, and no man taketh it to heart; and the just are taken away, and none considereth. From the midst of sinners is the righteous translated;
* And his memory is in peace.
℣. As a lamb before his shearers is dumb, so He opened not His mouth; He was taken from prison and from judgment.
℟. And his memory is in peace.
Dicsőség elmarad
℟. Behold how the righteous dieth, and no man taketh it to heart; and the just are taken away, and none considereth. From the midst of sinners is the righteous translated; * And his memory is in peace.
|
Nocturn III.
Ant. Deus ádiuvat me, * et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
Psalmus 53 [7]
53:3 Deus, in nómine tuo salvum me fac: * et in virtúte tua iúdica me.
53:4 Deus, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe verba oris mei.
53:5 Quóniam aliéni insurrexérunt advérsum me, et fortes quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt Deum ante conspéctum suum.
53:6 Ecce enim, Deus ádiuvat me: * et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
53:7 Avérte mala inimícis meis: * et in veritáte tua dispérde illos.
53:8 Voluntárie sacrificábo tibi, * et confitébor nómini tuo, Dómine: quóniam bonum est:
53:9 Quóniam ex omni tribulatióne eripuísti me: * et super inimícos meos despéxit óculus meus.
Gloria omittitur
Ant. Deus ádiuvat me, et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
|
Nocturn III.
Ant. God is my helper, * and the Lord upholdeth my soul.
Zsoltár 53 [7]
53:3 Isten, a te nevedben szabadíts meg engem; * és a te erődben ítélj meg engem.
53:4 Isten, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe az én szám igéit.
53:5 Mert idegenek támadtak föl ellenem, és erősek keresték lelkemet, * és Istent nem tartották szemük előtt.
53:6 Holott íme az Isten segít engem; * és az Úr oltalmazója lelkemnek.
53:7 Fordítsd ellenségeimre a rosszakat; * és igazságod szerint veszítsd el őket.
53:8 Szabad akaratomból fogok áldozni neked, * és hálát adni a te nevednek, Uram, mert jó az;
53:9 Mert minden szorongatásból megmentettél engem; * és ellenségeimet le fogja nézni az én szemem.
Dicsőség elmarad
Ant. God is my helper, and the Lord upholdeth my soul.
|
Ant. In pace * factus est locus eius, et in Sion habitátio eius.
Psalmus 75 [8]
75:2 Notus in Iudǽa Deus: * in Israël magnum nomen eius.
75:3 Et factus est in pace locus eius: * et habitátio eius in Sion.
75:4 Ibi confrégit poténtias árcuum, * scutum, gládium, et bellum.
75:5 Illúminans tu mirabíliter a móntibus ætérnis: * turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
75:6 Dormiérunt somnum suum: * et nihil invenérunt omnes viri divitiárum in mánibus suis.
75:7 Ab increpatióne tua, Deus Iacob, * dormitavérunt qui ascendérunt equos.
75:8 Tu terríbilis es, et quis resístet tibi? * ex tunc ira tua.
75:9 De cælo audítum fecísti iudícium: * terra trémuit et quiévit,
75:10 Cum exsúrgeret in iudícium Deus, * ut salvos fáceret omnes mansuétos terræ.
75:11 Quóniam cogitátio hóminis confitébitur tibi: * et relíquiæ cogitatiónis diem festum agent tibi.
75:12 Vovéte, et réddite Dómino, Deo vestro: * omnes, qui in circúitu eius affértis múnera.
75:13 Terríbili et ei qui aufert spíritum príncipum, * terríbili apud reges terræ.
Gloria omittitur
Ant. In pace factus est locus eius, et in Sion habitátio eius.
|
Ant. His place is in peace * and His dwelling-place in Zion.
Zsoltár 75 [8]
75:2 Ismeretes az Isten Júdeában; * Izraelben nagy az ő neve.
75:3 És békességben vagyon az ő helye, * és lakása Sionban.
75:4 Ott törte össze a kézívek hatalmát, * a pajzsot, kardot és hadat.
75:5 Midőn te csodálatosképpen világítottál az örök hegyekről, * a balgatag szívűek mind megháborodtak.
75:6 Aludták álmukat, * és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben
75:7 A te feddésedtől, Jákob Istene, * elaludtak, kik lovon ültek.
75:8 Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, * mihelyst haragszol?
75:9 Mennyből hallattad az ítéletet; * a föld megrendült és elcsendesedett,
75:10 Midőn az Isten fölkelt ítéletre, * hogy megszabadítson a földön minden szelídet.
75:11 Az ember bősz gondolata is dicsér téged, * és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.
75:12 Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratoknak, Isteneteknek, * mindnyájan, kik köröskörül ajándékokat hoztok
75:13 A rettenetesnek, ki elveszi a fejedelmek lelkét, * ki rettenetes a föld királyainál.
Dicsőség elmarad
Ant. His place is in peace and His dwelling-place in Zion.
|
Ant. Factus sum * sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
Psalmus 87 [9]
87:2 Dómine, Deus salútis meæ: * in die clamávi, et nocte coram te.
87:3 Intret in conspéctu tuo orátio mea: * inclína aurem tuam ad precem meam:
87:4 Quia repléta est malis ánima mea: * et vita mea inférno appropinquávit.
87:5 Æstimátus sum cum descendéntibus in lacum: * factus sum sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
87:6 Sicut vulneráti dormiéntes in sepúlcris, quorum non es memor ámplius: * et ipsi de manu tua repúlsi sunt.
87:7 Posuérunt me in lacu inferióri: * in tenebrósis, et in umbra mortis.
87:8 Super me confirmátus est furor tuus: * et omnes fluctus tuos induxísti super me.
87:9 Longe fecísti notos meos a me: * posuérunt me abominatiónem sibi.
87:9 Tráditus sum, et non egrediébar: * óculi mei languérunt præ inópia.
87:10 Clamávi ad te, Dómine, tota die: * expándi ad te manus meas.
87:11 Numquid mórtuis fácies mirabília: * aut médici suscitábunt, et confitebúntur tibi?
87:12 Numquid narrábit áliquis in sepúlcro misericórdiam tuam, * et veritátem tuam in perditióne?
87:13 Numquid cognoscéntur in ténebris mirabília tua, * et iustítia tua in terra obliviónis?
87:14 Et ego ad te, Dómine, clamávi: * et mane orátio mea prævéniet te.
87:15 Ut quid, Dómine, repéllis oratiónem meam: * avértis fáciem tuam a me?
87:16 Pauper sum ego, et in labóribus a iuventúte mea: * exaltátus autem, humiliátus sum et conturbátus.
87:17 In me transiérunt iræ tuæ: * et terróres tui conturbavérunt me.
87:18 Circumdedérunt me sicut aqua tota die: * circumdedérunt me simul.
87:19 Elongásti a me amícum et próximum: * et notos meos a miséria.
Gloria omittitur
Ant. Factus sum sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
|
Ant. I am as a man that hath no strength, * lying nerveless among the dead.
Zsoltár 87 [9]
87:2 Én szabadulásom Ura, Istene, * éjjel-nappal kiáltok teelőtted.
87:3 Jusson színed elé az én imádságom; * hajtsd füledet könyörgésemre.
87:4 Mert lelkem eltelt rosszakkal; * és életem közelget a pokolhoz.
87:5 A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; * olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, a halottak közé bocsátva,
87:6 Mint a sírokban alvó megsebesültek, kikről többé meg nem emlékezel, * és kik a te kezedből kiszakasztattak.
87:7 Mély verembe tettek engem, * sötétségbe és a halál árnyékába.
87:8 Rám nehezült a te haragod, * és rám hoztad minden hullámodat.
87:9 Eltávolítottad tőlem ismerőimet, * utálatosságul tettek engem maguknak.
87:9 Kézbe adattam, és nincs menekvésem; * szemeim elbágyadnak az ínség miatt;
87:10 Hozzád kiáltok, Uram, napestig, * hozzád terjesztem ki kezeimet.
87:11 Vajon a holtakon mívelsz-e csodákat? * Vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
87:12 Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, * és igazságodat az enyészetben?
87:13 Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, * és igazságodat a feledés földjén?
87:14 Én azért, Uram, hozzád kiáltok, * és reggel megelőz téged imádságom.
87:15 Miért veted meg, Uram, imádságomat, * s fordítod el tőlem orcádat?
87:16 Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; * ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
87:17 Keresztül megy rajtam a te haragod, * és rettentéseid megháborítanak engem.
87:18 Körülvesznek engem, mint a víz egész nap, * körülvesznek engem egyetemben.
87:19 Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, * és ismerőimet nyomorúságomtól.
Dicsőség elmarad
Ant. I am as a man that hath no strength, lying nerveless among the dead.
|
℣. In pace factus est locus eius.
℟. Et in Sion habitátio eius.
|
℣. His place is in peace.
℟. And His dwelling-place in Zion.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Lectio 7
De Epístola beáti Pauli Apóstoli ad Hebrǽos
Heb 9:11-14
11 Christus assístens Póntifex futurórum bonórum, per ámplius et perféctius tabernáculum non manufáctum, id est, non huius creatiónis:
12 Neque per sánguinem hircórum, aut vitulórum, sed per próprium sánguinem introívit semel in Sancta, ætérna redemptióne invénta.
13 Si enim sanguis hircórum, et taurórum, et cinis vítulæ aspérsus inquinátos sanctíficat ad emundatiónem carnis:
14 Quanto magis sanguis Christi, qui per Spíritum Sanctum semetípsum óbtulit immaculátum Deo, emundábit consciéntiam nostram ab opéribus mórtuis, ad serviéndum Deo vivénti?
℟. Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum,
* Advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
℣. Quare fremuérunt gentes, et pópuli meditáti sunt inánia?
℟. Advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
7. olvasmány
Szent Pál Apostol zsidókhoz írott leveléből
Heb 9:11-14
11 Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való.
12 Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket,
14 Mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
℟. The kings of the earth set themselves, and the rulers take counsel together
* Against the Lord, and against His Anointed.
℣. Why do the heathen rage? and the people imagine a vain thing,
℟. Against the Lord, and against His Anointed?
|
Lectio 8
Heb 9:15-18
15 Et ídeo novi testaménti mediátor est: ut, morte intercedénte, in redemptiónem eárum prævaricatiónum, quæ erant sub prióri testaménto, repromissiónem accípiant, qui vocáti sunt ætérnæ hereditátis.
16 Ubi enim testaméntum est: mors necésse est intercédat testatóris.
17 Testaméntum enim in mórtuis confirmátum est: alióquin nondum valet, dum vivit qui testátus est.
18 Unde nec primum quidem sine sánguine dedicátum est.
℟. Æstimátus sum cum descendéntibus in lacum:
* Factus sum sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
℣. Posuérunt me in lacu inferióri, in tenebrósis, et in umbra mortis.
℟. Factus sum sicut homo sine adiutório, inter mórtuos liber.
|
8. olvasmány
Heb 9:15-18
15 Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
16 Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát,
17 Hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
18 Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
℟. I am counted with them that go down into the pit.
* I am as a man that hath no strength, lying nerveless among the dead.
℣. They have laid me in the lowest pit, in darkness, and in the shadow of death.
℟. I am as a man that hath no strength, lying nerveless among the dead.
|
Lectio 9
Heb 9:19-22
19 Lecto enim omni mandáto legis a Móyse univérso pópulo: accípiens sánguinem vitulórum, et hircórum cum aqua et lana coccínea, et hyssópo: ipsum quoque librum, et omnem pópulum aspérsit,
20 Dicens: Hic sanguis testaménti, quod mandávit ad vos Deus.
21 Etiam tabernáculum, et ómnia vasa ministérii sánguine simíliter aspérsit:
22 Et ómnia pene in sánguine secúndum legem mundántur: et sine sánguinis effusióne non fit remíssio.
℟. Sepúlto Dómino, signátum est monuméntum, volvéntes lápidem ad óstium monuménti:
* Ponéntes mílites, qui custodírent illum.
℣. Accedéntes príncipes sacerdótum ad Pilátum, petiérunt illum.
℟. Ponéntes mílites, qui custodírent illum.
Gloria omittitur
℟. Sepúlto Dómino, signátum est monuméntum, volvéntes lápidem ad óstium monuménti: * Ponéntes mílites, qui custodírent illum.
|
9. olvasmány
Heb 9:19-22
19 Miután ugyanis Mózes - a törvény előírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
20 E szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."
21 Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
22 Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
℟. After that the Lord was buried, they sealed the sepulchre, rolling a stone to the door of the sepulchre
* Setting a watch to keep Him.
℣. The chief priests came together unto Pilate, and made that request unto him.
℟. Setting a watch to keep Him.
Dicsőség elmarad
℟. After that the Lord was buried, they sealed the sepulchre, rolling a stone to the door of the sepulchre, * Setting a watch to keep Him.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
Réspice, quǽsumus, Dómine, super hanc famíliam tuam, pro qua Dóminus noster Iesus Christus non dubitávit mánibus tradi nocéntium, et crucis subíre torméntum:
Et sub silentio concluditur
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
Look down, we beseech thee, O Lord, on this thy family, for which our Lord Jesus Christ did not hesitate to be delivered up into the hands of wicked men, and to suffer the torment of the Cross.
Finish silently
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Conclusio{omittitur}
|
Befejezés{elmarad}
|